HIBÁSAN TÖKÉLETES

Érdekes, hogy a hibátlan és a tökéletes szót szinonímaként értelmezzük. Egy mélyebb nézőpontból megvilágítva azonban mégsem teljesen rokonértelmű a két szó.

Mostanában többször is előfordult velem, hogy hibáztam. Alapvetően, mint mindenki, én is arra lettem kondícionálva, hogy mindent tökéletesen kell csinálni, így ha valami az én értelmezésemben nem tökéletes, akkor képes vagyok napokig rosszul érezni magam amiatt, mert valamit elrontottam.

No már most az elmúlt hetekben körülbelül annyi ilyen sztori történt, mint máskor egy év alatt. Igyekszem éber lenni az élet üzeneteire, úgyhogy elkezdtem más nézőpontból megfigyelni, hogy mi is történik pontosan akkor, amikor hibázunk.

A következő felismerés érkezett:
A hibázás egy eszköz, mely a tökéletességet támogatja.

Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül a tökéletességre való folytonos törekvésemmel.
S amúgy ez így van jól.. Mondjuk úgy, ez így tökéletes…
Hiszen a tökéletességre való törekvés visz előre. Ha nem törekednél arra, hogy napról napra jobb legyél, egy helyben állnál, miközben az élet elmenne melletted.
Tehát a tökéletességre való törekvés fontos.

A hibázás pedig ugyanilyen fontos.
„Hibáiból tanul az ember.” – Tartja a régi mondás.

Tudom, tudom… Mind tudjuk fejből a fenti mondat igazságát. No de a gyakorlatban is képesek vagyunk tényleg így tekinteni a tökéletlenségeinkre?

Tudjuk látni azt, hogy a hiba is a tökéletesség része?
Mert hát valójában minden tökéletes. Minden úgy tökéletes, ahogy van.
Hibásan. Tökéletlenül.

Brigi